text

Otthon, ez nem volt téma, mi az, hogy Isten. Édesanyám zsidó családból származik, édesapám örmény katolikus, így a családban a vallás, mint olyan nem létezett.

Létrehozták a családvallást, hogy a saját vallásuk, a család a fontos, így nem nagyon esett szó, vallásról, meg Istenről.
Harmadikos koromban engem nagyon el kezdett foglalkoztatni, mi az, hogy Isten, honnan jövünk, hová tartunk. Láttam, hogy ki van írva Hittan óra, lehet jelentkezni.
Amit elmesélt a hitoktató, abból visszakérdezett írásban, hogy ki mit értett ebből, hogy kell keresztet vetni, atya, fiú…, ugye.
Én leírtam akkor - mert diszlexiás voltam - az atyát úgy, hogy agya. A hitoktató röhögő görcsöt kapott, és akkor mindenki körbeállta a papíromat és röhögött. Kérdezte mi ez, miért írtam ezt? S akkor én nem mertem bevallani, hogy tudom, hogy atya, csak azt hittem, ezt így kell írni, így azt mondtam neki, mert, hogy én így értettem, hogy agya. És még sokáig nevettek rajtam, de akkor megértettem, ha el kezdtem volna mondani neki, hogy én azt értettem, akkor úgy éreztem volna, még jobban meg lennék szégyenítve, úgyhogy nekem agya volt az atya.” (Részlet az előadás felvételről elhangzó, felgyorsított szövegéből)

photo made by KNI  06.05.2011. Siraly, Budapest